Szerinted, hogy reagálná le ezt a környezeted? Hogy próbálnál visszailleszkedni az előző életbe... vagy kezdenél egy újat?
Egyáltalán... ugyanaz a személyiség maradnál, vagy valami megváltozna..?
[előre mondom, nincs rossz válasz...]
(csak minap ilyesmit álmodtam...csak kíváncsi vagyok, hogy ki-hogyan reagálná le az ilyen helyzetet... ha egyáltalán lehet. Jómagam még nem találkoztam amnéziással, nem tudom őket élőben, teljesen közelről elképzelni, így ha nagyon elborult az ötletem, és véletlenül megsértettem valakit, ne haragudjon meg... inkább segítsen ha lehet, hogy még jobban meg tudjam érteni az embereket...)
hát:) ha én nem emlékeznék senkire, mindenki aki ismer viszont emlékezne rám, és számomra érthetetlen módon szeretne... hát az elég vicces lenne. én új életet kezdenék, vagy nem... ahol biztonság van, arra mennék, vagyis... akkor maradnék az idegen, engem érthetetlen okból szeretőkkel. valszeg olyan lennék, mint egy kiskacsa, akinek az a mamája, akit először meglát, amikor ki kell a tojásból! :) bár az is fontos, hogy hány évesen történik velem. ha amnéziás leszek elfelejtem a félelmet is? te hülye! az emlékeit veszti el! :) bocs
VálaszTörléskicsim... neked,hogy jut ilyen az eszedbe? hihetetlen vagy és wonderful.
ezt álmodtam az előtte való este... nemtom, h hogyan sikerült... én azért adok rá esélyt, hogy a félelmeidet elfelejted... én pl nagyon irtózom, undorodom, félek a legyektől egy tinédzserkori betegségemből kifolyólag, ha elfelejteném ezt a "kapcsolatot", akkor sztem nem rohangálnék addig a szobámban v a házban, amíg meg nem öltem az összeset és oda nem adtam volna a szobai/házi pókjaimnak... hát, jah... a kor az számít... egy anyukának milyen rossz lehet az, h ha nem emlékezik a gyerekeire és ne adj isten el se tudja őket aztán fogadni mint saját gyermek... jajj, nem tudom...
VálaszTörlés